Alone in the dark - ha megszakad a napvilág
2010.04.28. 15:17
"Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Szikrázzon vén korod, ha hull a nap.
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág."
Mert nem volt villám-cikázó ajak,
Csöndben nem lép az éjszakába át."
Mégis, az ötödik rész megjelenése nem volt zökkenőmentes. Utoljára az ezredfordulón magáról életjelet adó széria a köztes időben sajnos inkább híresült el a gyalázatos filmadaptációjáról (pedig nem csak egy van) és a megjelenéskor szárnyra kapott hírekről, amelyben az Atari perrel fenyegetett játékos honlapokat és kritikusokat.
Ez sohasem jó ómen. Hogyha ehhez még hozzávesszük, hogy újra ki kellett adni a játékot a rengeteg bug és hiba miatt átnevezve akkor igen színes képünk lehet már az alkotás mibenlétéről. Vagy mégsem? A Near Death Investigation és Inferno alcímek között vacilláló verziók közül természetesen én a puritán módon Alone in the dark titulust viselő Playstation 2 verziót szólítottam magamhoz.
Hogy zöld öblön csepp tett is lángra kap,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág."
A negyedik rész ilyen kvalitásiról majd a maga helyén és idején ejtek szót. Fontos viszont megjegyezni, hogy az ötödik részben már névleg sem volt benne Bruno Bonnel, a sorozat eredeti alkotójának keze munkája. Bár a széria története hangos volt a fejlesztőcsapatokon belüli feszültségektől és az ezredfordulót sem vették olyan könnyedén én bíztam az új rész sikerében. Nem ok nélkül.
Az új rész már előre jó húrokat pengetett. A New York "csontjait" feltáró történet önmagában egy jó téma, az amnéziás főhős nekem személy szerint kedves érzületem és az, hogy a filmek helyett egyenesen a sorozatok miliőjéből kölcsönzik új hangjukat a készítők számomra teljes egészében elfogadható volt. Másnak kevésbé, már jó előre elkönyvelték sokan a választható fejezetek miatti bukást.
S ím késve eszmél: csupa kín a nap,
Csöndben nem lép az éjszakába át."
Aztán jön ugye a verziók közötti különbség..megint. Az Aitd is abba a kárhozott csoportba tartozik ami egy degredált nagygépes játék senior konzol változata. Más kérdés, hogy szerintem ebben az esetben a kevesebb több és sok olyan elem hiányzik vagy teljesen más, mint ami a HD verzióban engem zavart (pl. a női főszereplő). Azt az Eden games, ezt a Hydravision csapata rakta össze.
Például nincsen benne nagy szabadon bejárható terület (sandbox) ami a nagygépesben sok ismerősömnek (és kritikusnak) jelentett frusztrációt a feladatok megoldásában. Itt lineáris autóvezetős részek vannak, de azok elég hosszúak PS2 viszonylatban. Hiányzik a tárgyakkal való mélyebb machinálás, de így legalább tényleg az az érzésünk, hogy nem hozott anyagból dolgozunk, hanem ami éppen a kezünk ügyébe van és a tárgykezelés frusztrációja is elvész.
Hogy lehet meteor-szemű ki vak,
Dúl-fúl, ha megszakad a napvilág."
A játék grafikája elmegy. Helyenként nagyon szép és kifejezetten nagyobb területek járhatóak be három dimenzióban. Máskor viszont akadnak egyszerűbb részek, illetve sokat ronthat egyeseknek, hogy a zombik hang nélkül jönnek és támadnak negatív mesterséges intelligenciával hergelve minket. sokszor egyszerűbb és kifizetődőbb elfutni mellettük. Viszont amikor valami történik, omlik ránk a széteső ház akkor az olyan is, az élmény megvan és PS2 viszonylatban ez egyedülállónak is nevezhető.
Ezt egyébként komoly problémának tartom, hogy az ilyen "degredált" játékokat az eredetikhez viszonyítja mindenki. A Wii esetében még okés (a két verzió megegyezik), de a PS2 egy valóban több mint egy évtizedes vas. Képzeld el ezt a játékot akkor megjelenni. Azok a zseniális ötletek amik egyébként vannak benne már mind meg kellett volna hogy jelenjenek akkor és ott. Nem most egy ilyen csiszolatlan és okkal hanyagolt játék esetében. Látható külső sérülések, nulla számérték a karakter állapotáról, erőteljes filmes hatások.
Düh s könny között átkozd vagy áldd fiad.
Csöndben ne lépj az éjszakába át,
Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág."
El nem fogja nekem hinni senki, hogy ez egy jó játék, rossznak pedig nem lehet nevezni. Csiszolatlan és bugos ... annak lehet. De a Ps2 verzió már önmagában 360 fokos kamerával dolgozik és a történet sok ponton eltér, így egy teljes értékű, önálló élmény lehet mindenkinek. Rengeteg apróság hergeli a kedélyeket, a pislogás gombért például valakinek a kezét kellett volna levágni, de a játék még így is élvezhető.
Ami viszont különösen kiemeli a játékot a tömegből (rossz híre mellett) az a fantasztikus zene, amivel az első előzetesek óta hergelnek minket. A bulgár zenekar előadásában felcsendülő hangok mellett a játék sok hibába eltörpül és előtérbe kerül az a hihetetlen művészi energiabefektetés ami emögött a játék mögött megvalósult. Évek óta nem hallgattam ilyen önfeledten játékhoz tartozó zenét.
Jó volt újra Edward Carnby bőrébe bújni, még akkoris, hogyha a körülmények sokszor (szó szerint) ellenünk játszottak. Én értékeltem a próbálkozását, ő is egyfajta révbe ért. A sorozat sajnos soha nem lesz a régi, de talán nem is baj. Az Atari cég időközben kilábalt a válságából és egyszer talán visszatér az okkult magánnyomozó. A kérdés csak az, hogy ismét újraindítják a címet (akkor már harmadszor) vagy vállalnak egy folytatást. Kíváncsi leszek.
- a versidézetek Dylan Thomastól származnak, Nagy László fordításában
- meg kell emlékeznek Artemis72-ről, aki ez egyetlen végigjátszást írta
- egy rajongó készített egy exkluzív előzetest a PS2 verziónak, köszönet érte
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.