A mozgókép médiumát mindig is a leggyorsabban reagálónak tartottuk. Pedig azt hinné az ember, hogy hamarabb készül el nagyobb események kapcsán egy-egy dal, festmény, szobor vagy vers, valójában a filmek mindig is rendelkeztek egy trendi jóstehetséggel. Senki nem mondhatja, hogy ez nem egy érzékeny műfaj. Különösen nem az Egek ura megtekintése után.

Óvatoskodik a legtöbb kritikus, hogyha amerikai művészfilmmel kerül szembe. Nem értjük és sokszor nem is ismerjük fel, individualista rendezők kilengéseinek értelmezzük csak és nem egy vonulatnak (ami tulajdonképpen). Persze a mérföldköveket békésen pipál David Lynch vagy elmajszolunk félúton egy mechanikus narancsot, de néven soha nem nevezzük az ösvényt ami járunk. Meg nem értett rendezőnek tartjuk Jim Jarmuscht, mert meg sem próbáljuk megérteni. De ez az inkognitóban létező filmstílus néha kikacsint a kövek alól.

A film háttere és látens témája a gazdasági válság. Ez azonban így nem állja meg a helyét, mert inkább csak annyira van hangulatfestő szerepe mint a Legutolsó órában (25th hour) a 911-el kapcsolatos eseményeknek. Beszélnek, szó van róla, de nem igazán tolakszik a valódi cselekmény útjába. Ez pedig jól van így,elég hogyha csak a kormeghatározás része, minthogy állandóan arra emlékeztessen, hogy nincs jövőnk ugyebár.

George Clooney az utóbbi években egy teljes metamorfózison ment át. Váratlan kanyarokkal cikázott a gyerekorvos népszerű szerepéből a Denevérember megszemélyesítői közé, hogy onnan romantikus vígjátékok és háborús akciófilmek felé vegye az útját és így el is veszítsem szem elől. Egy-egy dűne mögül ugyan hallatszott, hogy nem rossz, meg hogy érik és bátor aztán ráadásul rendez is, de nem sikerült rávennie eddig, hogy kötélnek álljak egy filmjéhez...egészen mostanáig.

Van valami a levegőben, hogy egy évben ennyi éggel kapcsolatos film jelent meg (és mindegyik nagyszerű). Kaptunk kétféle animációs filmet és most ezt a vidám-bús "valamit" a Juno és Thank you for smoking! rendezőjétől, akinek korábbi művei nem nyűgöztek le. Mindkettő kapcsán azt éreztem, hogy valami díjra ácsingózva veszik ilyen erőltetetten tabudöntögetőre és formabontóra a figurát. Igaz, az első tíz perc után joggal érezhetjük, hogy az Egek ura is hasonló magasba tör (végül azonban nem nyert arany kisembert, ami az én szememben egyébként csak növeli egy produkció értékét).

A főszerepben játszó Clooney látszólag a világ legrosszabb állását gyűri. Embereket rúg ki az ország különböző államaiban a gyáva főnökök helyett. Válság van, az üzlet új lendületet kap és a magának való égi vándor előtt felettesei lebegtetik azt a lehetőséget, hogy egy számítógéppel az irodájából lekezelhet minden ügyet mostantól költséghatékonyan. Nincsen több business class, félismeretlenes numera és platina beszállókártya. Ráadásul a projekt tapasztalatlan feltalálónőjét is magával viheti egy próbakirándulásra, hogy az tapasztalatot gyűjtsön miközben a fellegekben járó éltes agglegény saját problémáival küzd.

A film egyik legnagyobb értéke, hogy nem fekszik le a kötelező csavaroknak. Nem, nem azért ilyen kihalt az élete mert szerelmi csalódása volt, nem, nem keveredik szerelmi viszonyba a fiatal és tapasztalatlan munkatárssal, nem, nem szembesül az öregséggel egy tükörből visszanézve és stewardess lányok ágyából felkelve. Nagyon értékelem az ilyen figyelmességet. Talán annak tudható be elsősorban, hogy egy regényből készült a film. No igen, az eredetileg egy magasabb rendű médium (tulajdonképpen az már művészet).

Nem sulykolja belünk a metafóráit a film, de elkápráztat szép légi felvételekkel. Ennek megfelelően az égő tarló az...valóban egy égő tarló. Annak ellenére, hogy a film egy emelkedett, idealista életvitelről szól racionális marad végig. A kisebb szerepekben is remekelnek a színészek és a kirúgott emberek egy része valódi felvétel olyanokról akiktől megszabadultak cégek ilyen formában. Én biztos ezzel hirdettem volna a filmet. Nagyon fontos a szerelmi szál mint olyan, az Intimitás c. angol filmet juttatja eszembe.

Az az igazság, hogy nálam sokkal okosabban nyilatkoztak a filmről más "esztéták". Eljátszadoztak a film a mondanivalójával és aztán jól meg is nevezték azt. Én ilyet nem teszek. Ajánlom inkább a filmet mindenkinek akinek csak módja van megtekinteni. Van olyan szép és elbűvölő, hogy moziban lássa az ember, de olyan elgondolkodtató is, hogy igazolt az otthon megállítva, elgondolkodva megtekintése is. Én mindenképpen meg szeretném majd venni a könyvet is és a filmet, hogyha megjelenik. Clooney pedig kapott egy jó pontot a Szép kis nap mellé, a Martini reklámmal szemben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.