Nehéz szavakkal megközelítenem az elmúlt évtized legjobb animációs filmjét. Kezdhetném onnan, hogy Mamoru Oshii mekkora rendező és én mennyire nagyra tartom. Elkezdhetném sorolni milyen apró vagy nagyobb jelek vezettek az animén kívül is egy ilyen mestermű megszületéséhez. De akkor sem kerülhetünk közelebb a megoldáshoz. Nincs más hátra, elkezdjük elölről...

 Idén büszke tudtam lenni a hazai filmforgalmazásra, mert elhozták nekünk a tavalyi év legfontosabb művét a pesti mozikba. Művész mozikban álló gyönyörű plakátokról mosolygott ránk a (komolyan) zseniálisan fordított cím és a hazai plakát. Alig vártam a bemutatót, hogy aztán rajtam kívül álló okokból(?) ne tudjak elmenni és ezzel komoly depressziót okoztam magamnak.

Aztán a múlt héten fellapozva egy műsorújságot tudtam meg, hogy lesz még egyetlen vetítése, ráadásul a Corvin filmpalotában. Ez tudom, sokaknak nem számít, de én szeretem azt az érzést, hogy nem egy gyorsétteremben nézek filmet. Különös volt egyébként, mert a filmet itt eredetileg nem is játszották. Ismerve a hozzátartozó protokollt (forgalmazók, filmtekercsek) el sem tudtam képzelni milyen alkalom lesz ez, különösen mert fogadást is tartottak előtte.

Jegyet nem lehetett lefoglalni a szokásos csatornákon keresztül, de ez sem tántorított el. Másnap beviharzottam a moziba és vettem egyet. Nem kockáztathattam. Igyekeztem az anime kedvelő ismerősök körében is elhíresztelni és olyan oldalakon ahol vagyok népszerűsíteni, hogy van ilyen. Egy kicsit még mindig szomorú vagyok, hogy ez a mai közösség mennyire nem összetartó ennyi idő után sem. De ebbe ne menjünk bele itt és most.

Eljött hát a nagy este és én egy átzúzott nap után meg is érkeztem. Állófogadás, borok, kólák, sütemények. Azután egy hevenyészett aukció a felajánlott promo anyagokra (sajnos egyik sem Sky Crawlers témájú) majd egy olyan felkonferálása a filmnek, amitől komolyan megfordult a fejemben hogy kimenjek. De most komolyan, prezentáltak szinte mindent a mikrofonnál amit nem szeretek: marketing, sales, media ... csak hogy a főcímeket említsem.

Elkezdődött a film (sajnos minden előzetes nélkül) és fájóan fonetikus névmegjelölésekkel a feliratban. Ez egy komoly vitánk volt (10 éve), hogy hogyan kell és kellene az animék japán neveit fordítani. Az én álláspontom (ami akkor még elfogadott volt), hogy az eredeti formában, a japán helyesírásnak megfelelően, hogy ne legyen zavar, hogyha valaki más nyelvterületben rá hivatkozik. Ez mára kiveszett, kihalt, képviselőit tarkón lőtték...de nem, ez sem nagy dolog igazán.

Főleg amikor egy ilyen film van terítéken. Jól láthatóan kerülöm, hogy bármit elmondjak róla igaz? Címszavakban megjelenik itt a kollégiumi lányanyaság, oudipuszi komplexus, világháborús aviátorok és Oshii, rengeteg Oshii egyéniség. Keresem a szavakat, hogy minél többeket ennek a filmnek a megtekintésére sarkalljak, pedig a lénye tényleg ez: évek óta a legfontosabb film.

Új pilóta érkezik a támaszpontra. A gépből azonban egy kisgyerek száll ki és nyomban rágyújt. Később kiderül, hogy Kildren, azaz, társaival együtt, génmanipulált örök életű gyerekek. Egy hatalmas háborús szimulációban az ő harcuk dönti el az égen a világot uraló cégek közötti aktuális hatalmi viszonyt. Jól érezhető azonban, hogy létezésük ebben az örök háborúban ciklikus és megtörhetetlen. A kreditlista után következő rövid jelenet a film hatalmas önigazolása, sajnos ezt már nem várták meg sokan a moziban sem.

Oshi stílusa egyedi, még akkor is, hogyha művét egy regényből készítette el. A látványt gyakran rajtahagyja a képen és azon kapjuk magunkat, hogy elúszó felhőkben gyönyörködünk vagy a halszem optikás effekten hüledezünk újra, sokadszor. Ne legyen félreértés, mind az animáció, mind a mozgókép számára hatalmas áttörés a film. A CGI és a hagyományos technika alkalmazása fontos része a látványnak, ezt jól megérezte az a felkonferáló marketinges úr is, aki saját bevallása szerint is csak az előzetesét látta a produkciónak.

A közönség reakciója így az utolsó utáni vetítésen is vegyes volt. Közben is sokan mentek ki (elsősorban a vendégek közül persze, akik nem tudták mire is ülnek be) és a végén is szinte menekültek sokan a teremből. Mivel a hely és az utána nyakunkba kapott eső is nosztalgikus volt, a hasonló hangulatú Final Fantasy Harc szelleme premier ugrott be róla. Tény, ahogyan korábban, Oshii most sem lesz az egyszeri mozinéző kedves rendezője.

Mégis hatalmas diadal, hogy egy ilyen új és nagy horderejű film nálunk is le tudott kicsit szállni. Remélem a hazai dévédé kiadás tragikus helyzete mellett lesz mód a kiadásra is. Én szurkolok neki és ezúton is köszönöm azoknak akik tető alá hozták ezt az alkalmat, láthatóan a vendégeken felül is sokaknak. A film milyenségéről való meditációm most kicsit háttérbe szorulhatott, de magáért beszél. Csak meg kell nézni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.