Akik az utóbbi években figyelmesen követik a képregényfilmek csetlését-botlását felismerhettek egy érdekes tendenciát, amivel a Marvel illetőségű filmek elhagyták a Tom Jane és Toby "megvájer" nevével fémjelzett minőséget. Egy nagyobb kirakós része a Vasember 2, még ha egy kicsit ki is lóg, ami jól áll neki.

A sort az Edward Norton és Tim Roth főszereplésével készült HULK nyitotta meg. Igazi színészek? Kinek jutott ez eszébe? Azoknak, akik a film végére egy kis ízelítőnek bemutatták Robert Downey Jr.-t, mint Tony Starkot. Láncreakció, a Vasember első részének végén pedig már az "újvilág" típusú Samuel Jackson tűnt fel mint a S.H.I.E.L.D tagja és a Bosszú Angyalainak toborzója.

Nem sokkal később már csőstül jöttek a hírek az Amerika kapitány és Thor filmekről, illetve közben becsúszott egy mindent ütő Megtorló film, de ez előfordul olyan asztalnál, ahol nagyban játszanak. Ezért a Vasember 2 már hemzseg az utalásoktól és (kevés) hibáinak egyike innen ered.

A film közvetlenül az előző után, a bevezető képsorok azzal együtt történnek meg, csak aztán ugrunk fél évet. A felvezetéskor megismerjük az Oroszországban tengődő  Ivánt, aki haragszik a Stark családra. A vérbosszúnak vodka íze van, de jó érzés szörnyülködni Rourke alakításán. A moziteremben a csapnivaló szinkron ellenére is megfagy a levegő ha ő tesz hozzá valamit az eseményekhez.

Tony Stark eközben a Vasember kapcsán kerül konfliktusba az állambácsival, tudniillik szerinte az az övé és utóbbi el akarja venni tőle, hogy besorozza. Sajnos erre a problémára a film egy nagyon dedós megoldást nyújt majd a végén is, ami remekül illik a film nacionalista felhangjához, de belőlem komoly visszatetszést váltott ki. Konkrétan a film onnan indul egy hullámzó lejtmenetbe, mikor ez először kenyértöréssé fokozódik.

Addig viszont lesznek még komoly látnivalók, a Monaco díszletei előtt zajló események már az előzetes óta rabul ejtették a tudatomat és igen, filmtörténeti esemény mikor Rourke gyaláz a versenypályán, lassítással és anélkül is. A moziterem remeg és van is mitől, a gép és ember harca olyan értelmezést kap amit eddig talán annyira nem és eztán is csak komoly homage árán fog.

Aztán megszaporodnak a szereplők és Stark szerepében Robert is kicsit elszáll olykor, a legtöbb mellékszereplő ha feltűnik úgy érzi zöld lámpát kapott a ripacskodásnak, már attól féltem valaki tényleg kiszól az édesanyjának a vászonról. Johansson karaktere olyan végtelenül felesleges és lapos, hogyha kihagyták volna a filmből akkor sem hiányozna és nekem is jobban tetszett volna alles zusammen. Amikor a finálé alatt "erős nőként" elcsigázott biztonsági őrökkel jógázik és pózol mindenki csak azt várta, hogy az odakint tomboló robotháborút mutassák megint.

Ez egy jó hangulatú film, talán egy kicsit túlságosan is az. Azt éreztem, hogy nem tervezték ezt be, de a Vasember sikere átírta a számításokat és szükség és energia is volt rá. Így azonban minden szálat kicsit erőltetetten elvarrtnak éreztem. Az elején taglalt egészségügyi probléma megoldása egyben az apakomplexus lezárása és a magányélete is (tényleg) fájdalmasan egyszerűen oldódik meg. Szomorú, elnéznék még egy filmet a karakterrel.

Összességében ez egy remek film, de azzal az energiával ami itt forr körülötte a levegőben könnyen lehetett volna egy Sin City  kaliberű év filmjét is összehozni. Kíváncsian várom a dévédét, mert így is hiányoztak az előzeteshez képest jelenetek. Érezhető egy komoly és a filmek közötti koherenciát sértő koncepció váltás a Shield kapcsán, de ez legyen a Marvel rajongók baja. Mi kaptunk egy remek akciófilmet robotokkal, Mickey Rourkeal, szuperhősös utalásokkal és sok poénnal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.