A filmszínházainkat elárasztó művészi alkotások özönében könnyen kihagyhattunk zseniális, örök érvényű darabokat, ahogyan borzalmas és felejthető műveket. Ennek az olasz-svéd koprodukciónak a képében egy előbbi, szívmelengető filmet ismerhetünk meg, ami egy pihenő lehet a mindennapokban.

 Szerencsétlen plakát egy ilyen filmhez. Ilyenkor érzem, hogy sokkalta jobb ismeretlenül beülni valamire és várni a csodát, hátha elérkezik. A Tillsammans/Together/Együtt esetében ez maradéktanul meg is valósul. Hihetetlenül pörgősen indít és mire felfogjuk, hogy egy hetvenes évekbeli hippi kommuna történetébe csöppentünk már ragaszkodunk is a szereplőkhöz, érdekel minket sorsuk videóklipp szerűen pörgő folyása. Mozivarázs, a javából.

A Tillsammans nevű hippi kommunába érkező Elisabeth testvéréhez költözik tulajdonképpen két gyerekével az erőszakos férj elől. Itt a kor minden színével és fonákságával megismerkedhet a négy fal között: kommunizmus, homoszexualizmus, nyílt kapcsolatban élés és vegetáranizmus a kellemes marihuána illatban. Helyenként kicsit mesterkélt, kicsit profán és sztereotíp, de ha volt ilyen akkor mi így akarjuk ezt látni.

Nehéz egy ilyen vagdalkozva mesélő filmről érdemben írni bármit is a későbbi események leleplezése nélkül. A vágások hirtelenek, de mindig konkrétak és azt mutatják amit látni kell a jelenet megértéséhez. Szőrös nők, részeg proletár harcos, nyámnyila férfi és amikor valami történik az is mindig konkrét és látványos. Zseniális jelenet ahogyan a katonát hergeli a hippi éjszaka vagy a barátnőjével "szakít" az amúgy békés házigazda.

Mostanra el is felejtettük már mennyire jó is lehet allegóriák és kitekert metafórák nélkül látni egy történetet. Ez az alkotás pontosan azt az élményt adja vissza, amiért annak idején későig fent maradt az ember egy film miatt. Egy másik világot, egy másik életet lehet megismerni, kicsit máshová tartozni. Az élmény persze hatványozott, ha olyasvalakivel nézed akivel amúgy is szeretsz együtt lenni.

A zenék egészen különleges atmoszférába vonják a látottakat. Legutóbb a Rockhajó volt ennyire ezen a hangszínen megszólaló, de nomen est omen az ő esetében. A Tilsammans viszont saját erőből teremt egy hetvenes évek béli légkört és akármennyire öklendeznénk a lakótelepi szocreál ruhatárától, a színes képek, a zene és a látvány, ami keretbe foglalja ezt a fantasztikus történetet  az együttélésről mindenért kárpótol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.