Titánok harca - sokat akar a Kráken
2010.04.19. 19:37
A mostanában moziba tévelygő közönség talán fel sem fogja milyen drasztikus átalakuláson megy át a filmipar, tulajdonképpen a szeme előtt. Nagy múltú stúdiók küzdenek az életben maradásért láthatóan minden kezük ügyébe kerülő eszközzel. Ennek levét kivételesen még csak nem is mi nézők isszuk meg (bár a zaftból jut) hanem azok az alkotók, akiknek a művei mire eljutnak a végső formájukba már régen nem hasonlítanak a kezdeti elképzelésekhez.
Ilyen elbánásban részesült érezhetően a Titánok harca is. Kezdve azzal, hogy az eredetileg hagyományos, kétdimenziós filmet rekord idő alatt (két hónap) kellett átszerelni térhatású szemzsibbasztóvá maga a koncepció is gyenge lábakon áll. Az érezhetően az elmúlt évek videojátékos sikereihez magát mérni akaró alkotás (God of War, Titan Quest, Rise of the Argonauts) kínjában - és mert lehet már elég olcsó volt a jogdíj - a Clash of the titans nyolcvanas évekbeli újraértelmezéseként akart hódítani.
Már a szereplőgárda is azt sejtette, hogy itt valaki óriás költségvetésben és előre könyvelt sikerrel dolgozik: Liam Neeson neve mellett Ralph Fiennes minden múltbéli bűne mellett (sosem felejtem az Angol beteget) impozánsan fest a plakáton. Más kérdés, hogy Sam Worthington a legméltatlanabb színész aki érthetetlen módon kapott olyan hatalmasnak szánt szerepeket az elmúlt időben mint az új Terminátor és az Avatar tulajdonképpeni címszerepe. Mellettük feltűnő színészek, mint a Casino Royal főgonosza vagy a Sárkányszív krónikása kellemes, bizsergető érzést nyújthatnak és az ember rögtön érzi a Traubisoda ízét a szájában nosztalgikusan.
Más kérdés, hogy a színészek sem tudják megmenteni együttes erővel az egymásra pakolt titáni hülyeségekből összeálló forgatókönyvet és koncepciókat. Jelenetről jelenetre mélyül a katasztrófa, ahogyan egyetlen életszerű dialógust sem hallunk, de demagóg baromságokat csőstül. Vagy nekem itt a harmadik évezredben mennykővel csapkodó istenek ellen kellene lázadnom fiatalon? Aztán bratyiznom velük mégis, mert mert van amelyik rosszabb mint a többi? A történet tulajdonképpen katasztrófa, egyesek szerint a film is.
Perszeusz, a pegazus háton szárnyaló félisten eredetmítoszát még való igaz, nem dolgozták fel annyiszor mint a hasonló fáról pottyant Herkulesét. A tengerbe dobott koporsóban talált árva gyermekből lesz reményhozó az istenek és szörnyetegek ellen visel harcot a kezdetektől, amiért nevelőszüleit azok elragadják tőle (remek példa a film zsenialitására, hogy azt látjuk, ahogyan ő öli meg őket). Bosszút fogad és ehhez az argoszi királytól kap harcosokat is (akik fél perccel azelőtt még azért akarták halálra kínozni, mert biztosan félisten). Közben Zeusz és Hádész konfliktusba keveredik a középkori várakat idéző Olimposzon (ahol egy néger istennő is rejtőzik, de a történet fonákságait ezen a ponton elhagyom).
Szóval ha már nincsen rendes történetünk, akkor legalább a látványnak illene eladni a produkciót (ld. Avatar). Ez pont azért nem fog menni, mert a cselekmény általában sziklás vidékeken és sivatagokban zajlik. Ha ez nem lenne elég akkor az erőltetett háromdé még jobban meggyűri a szemet mint általában. Úgy tűnhet minden elveszett és jobban járnánk, hogyha az eredeti film VHS kópiáját adnák a moziba felturbózva néhány ütős, zenés játékelőzetessel. Talán igaza is van annak aki így gondolja.
De aztán a film feldob olyan vizuális labdákat amiket az ember már szívesen kapcsol máshoz is. Előbb egy halálos küzdelem zajlik a sivatagi radioaktív skorpiók ellen akiket a Fallout univerzumból szerződtethettek, majd ugyanezeket Dark Sun szerepjáték stílusban a nagy távolság leküzdésére használják (igaz, ugyanolyan sebességgel haladnak a lovak és a gyalogosok is - okés, tényleg abbahagyom). Közben megismerkedünk egy teljesen új fajjal, a dzsinnekkel, akik a sivatag élőhalott mágusai és egyikük csatlakozik a küldetéshez is. Fantasyra érzékeny sejtjeink újratermelik a Traubisoda ízt a szánkban.
Amikor pedig tényleg eljutunk a medúza barlangjához egy valóban látványos és izgalmas harci jelenetet élvezhetünk végig. Igaz, addig néhány lelkizős részt végighallgatunk és a csúcspontot az eddig (tényleg) megkedvelt szereplők elvesztése jelenti, de ez a legtöbb amire ez a film képes lehet. Az utána következő végső harc a Krákennel szinte már csak levezetése az eseményeknek, a harc Hádésszel pedig inkább csak gesztus a néző felé.
Valahol ott amikor az óriás tintahal locust kihajtogatja magát a város kikötőjében és közben Perszeusz a fekete kétüléses sport pegazusával (emlékszünk az Avatar tűzpiros kétüléses sport repülő dínójára) a rátámadó denevérlényektől igyekszik visszaszerezni (időre) a megoldás kulcsát rejtő zsákot komolyan elzsibbadhatunk, pedig fontos apróságok azok a részek mikor valódi házdíszletekre zuhannak maketthajók és fél pillanattal később óriás CGI csápok pusztítják a homályos, 486-os városanimációt. Az erre fogékonyak érezhetik, hogy itt valami egész konkrét koncepciós szakadék van a számítógépes és valódi trükkök alkalmazása között, nem nehéz elképzelni a kétségbeesett rendezőt akitől a producerek még több, sokkal több speciális, térhatásúvá tehető effektet követelnek.
Sosem volt szívem csücske a görög mitológiából forgatott erőltetett fantasy. Ha valóban lenne benne annyi és olyan tartalom amivel meg lehetne ezt csinálni jól, akkor mostanra lenne legalább egyetlen olyan alkotás amit nyugodt szívvel ajánlhatnék ebben a témában, de nincsen. A minőség még mindig az évekkel korábbi Herkules sorozat színvonalán mozog, döbbenetesnek szánt speciális effektekkel. Ha azonban évekkel korábban jól tudtunk szórakozni a Skorpiókirály akció orgiáján vagy a korábbi (OVA) Kull, a hódító szórakoztatónak szánt jelenetein, akkor a Titánok harca sem fog csalódást okozni. Csak egy percig nem szabad komolyan venni, mert sajnos nem is lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Squall 2010.04.25. 11:23:23
